KARMESTERJÁTÉK

Mozgás, koncentráció, nyitottság, interakció.

A Karmesterjátékot 2008 óta játsszuk különböző korú, nemű, nemzetiségű, résztvevőkkel, különböző terekben, technikai feltételekkel. A játék Karmesterverseny néven indult, de hamar kiderült, hogy elképesztő varázsa mely karmesterre, közönségre, és zenészre egyaránt kiterjed, túlmutat a versenyhelyzetbe szorított elme lehetőségein és egyre szabadabb és nyitottabb struktúrát kíván magának. Az elmúlt évek során egyre jobban éreztük hogy kincset találtunk és azon dolgoztunk, hogy hogyan tudnánk minél tökéletesebben kiteljesíteni a benne rejlő lehetőségeket.
Azon túl, hogy zenei tudásunkat és az együttjátszási képességünket folyamatosan fejlesztettük, rájöttünk, hogy a legfontosabb a karmesterre való figyelés a karmester bizalmának megszerzése és megtartása. Éreztük, ha igazán jól akarjuk csinálni akkor nem elég azokat bevonzani a játékba akik egyébként is rendelkeznek kellő bátorsággal, önbizalommal ahhoz, hogy megpróbálják a vezénylést, hanem azokat is meg kell tudnunk szólítani akik esetleg, félénkebbek, érzékenyebbek.
Ezért olyan nyitottságot, bizalmat, nyugalmat kell sugároznunk ami őszinte, mentes minden előítélettől és prekoncepciótól, hogy a játékosok érezzék bármit megtehetnek nem számít, ha hibáznak sőt maga a hibázás fogalma is kiiktatandó. A pillanatnyi létezésre, a jelenhelyzetre való reflexió az amit adhatunk. Nincs benne kapkodás, teljesítménykényszer. A lényeg a bizalomjáték, a hangkeltés, a koncentrált figyelem és a közös zenélés öröme.

Mozgásos és hang gyakorlatok után a zenészek megszólaltatják hangszereiket, így a közönség és a közönség soraiban helyet foglaló leendő karmesterek képet kapnak a felhasználható hangokról. A második részben a színpadon mindenki kipróbálhatja a hangszereket, kérdezősködhet elkészítésükről, anyagukról, megszólaltatási lehetőségeikről. Ebben a részben lehet feliratkozni a játékra. A harmadik rész a karmestereké. A jelentkezők a felhasználni kívánt hangszerek kiválasztása után előzetes instrukciók nélkül, spontán módon, mozdulataikkal, testtartásukkal, tekintetükkel, mimikájukkal vehetik rá a zenészeket hangszereik megszólaltatására. Így rövid, improvizatív kompozíciók jönnek létre.
Beszélni nem ér… 🙂

A Karmesterjáték gyerekekenek és felnőtteknek több mint szórakozás.

Hogy miért ?

A Karmesterjátékról írták :

” Kedves Bélaműhely!

A Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szolgálatnál dolgozom, az átmeneti gyermekotthon óvodai csoportját vezetem. Eddig nem ismertelek benneteket, de az Ördögkatlan fesztiválon véletlenül belefutottam a palkonyai fellépésetekbe és el voltam ragadtatva! Csodálatosan ötletesek a hangszereitek, és egészen különleges a zene, amit produkáltok velük, de gondolom nem én dicsérem őket először! 🙂 Ami ezen kívül engem nagyon megfogott, az a karmester játék pedagógiai része. Az a hatalmas figyelem, amit a gyerekeknek szenteltek, szerintem mindennél többet ér, a gyerekek tényleg úgy érezhetik, hogy most valami úgy van, ahogy ők szeretnék, ahogy ők kitalálják, ők irányítanak. És mindeközben rólatok az sugárzik, hogy ezt a szabályt tényleg komolyan veszitek és nem szóltok bele a kialakuló zenébe, hanem a gyerek dönti el, milyen legyen! A gyermekotthonban, ahol dolgozom, olyan gyerekek laknak (1-18 évesek vegyesen), akiket ki kellett emelni a családjukból valamilyen oknál fogva (megoldhatatlan
anyagi helyzet, hajléktalanság, elhanyagolás, de gyakran fizikai, lelki, szexuális bántalmazás miatt), szinte mindnyájan komoly magatartási, beilleszkedési problémákkal küzdenek, magukbazárkózottak, vagy agresszívak. Nagyjából fele-fele arányban roma és magyar családokból jönnek. Kicsúszott a kezükből az irányítás, vagy soha nem is volt benne! A karmester játékot nézve végig az járt a fejemben, hogy ez az én gyerekeimnek gyakorlatilag terápiás foglalkozás lenne! Ha csak néhány percre is, de átélhetnék azt az érzést, hogy itt felnőttek figyelnek rájuk, akikben bízni lehet!! Számít az akaratuk, komolyan veszik őket, alkotnak, sikert érnek el, közben koncentrálják a figyelmüket, megfelelő módon kell kommunikálniuk, időnként csendben kell lenniük, szabályokat kell betartaniuk, magukra és egymásra is figyelniük kell! Nagyon-nagyon szeretném, ha egyszer találkoznának veletek!
Köszönöm szépen előre is!

üdvözlettel és tisztelettel:
Vancsai Nelli
gyógypedagógus ”

A találkozó azóta már létre jött 🙂
Köszönet érte Nellinek és a Play Live alapítványnak.

Simon Gyuri / basszuskulcs.hu

A Bélaműhely karmesterjátéka egy olyan csoda, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia.
…Nincs más dolog, fel kell állni egy lecsóslábosra, kalimpálni kézzel-lábbal, mozgatni a testet, pofákat vágni, és ezt a zenészek értik mind, rajta vannak minden rezdülésen, a látványt akusztikus formába öntik,megszólal a zene, mindenki boldog.
Nagy ajándék ez, beleérkezni abba, hogy az én óhajomnak megfelelő zenei massza szövődik, és mindehhez nem kell semmiféle előképzettség, csak egy kis bátorság. Így lehet, hogy egy négyéves és egy nyolcvannégyéves is megtalálja a számítását. Itt kiviláglik a zene egyetemessége és univerzalitása, a Bélák belenyúltak a tutiba, megmutatják, hogy mindenki egyelő, bárki komponálhat, és ehhez csak azt a bizonyos lecsóslábost kell megmászni.
Külön izgalom az egész Bélaműhely történetben, hogy nem hétköznapi hangszereken szólal meg a kívánt zenebona, hanem ezek a kedves srácok (és Terebessy Tóbiás a Medence Csoportból) bizony a saját kezeikkel ipari hulladékból alkottak olyan zenekeltő eszközöket, mint a teknőkotó vagy a gettómarimbula. Van itt szaxofon egy öntözőkannából, tilinkó koskormányból, de felhasználásra került jópár biciklialkatrész, számítógép billentyűzet, kartonpapír, filmesdoboz, olajoshordó. Szóval a látvány is különleges, nem csak a történés.
Lehet még sok dolgot elmondani, de a legegyszerűbb megtapasztalni, hogy milyen érzés részesének lenni annak, amit legegyszerűbben csak a csoda szóval tudunk leírni.….