A Karmesterjátékba bármilyen korú játékos hatékonyan be tud kapcsolódni és az utánzással, ismétléssel és visszacsatolással történő tanulással képes saját ütemének megfelelő tempóval fejlődni. A rövid élményprogramok megnövelik az energiaszintet, a közös alkotás élménye erősíti a (ön)bizalmat, az együttműködést. A közösség tagjai új eddig nem ismert vagy ritkán látott oldalaikat is bemutathatják, megváltoztatva a közösségben elfoglalt helyüket.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Karmesterjáték a művészettel nevelés eszköztárába is jól illeszthető megfelelő módszertani szemlélettel része lehet a pedagógiai közösségfejlesztés, az érzelmi intelligencia, a kreativitás fejlesztésének. Hasznos lehet továbbá az eltérő idegrendszeri fejlődésű (figyelemzavaros, hiperaktív) illetve beilleszkedési és magatartási problémával élők pedagógiai fejlesztésének, integrált nevelésének is.
A Karmesterjáték három, nagyjából azonos időtartamú részből (felvonás) áll:
- Hangszerbemutatás és demo játék: hangszerek és karmesterjáték a színpadon (frontális előadás)
- Hangszercséplő (sajátélmény, szabad játék)
- Karmesterjáték (strukturált, szabályozott játék)
A játék kerete és menete
A karmesterjáték egy társasjáték. Együttműködés és közös figyelem szükséges hozzá. Tudni kell, meddig tart a játék tere, közös játékszabályokat kell hozni tehát, hogy mindenki tudja, meddig van benne és mikortól kerül játékon kívülre. A téren belül milyen szerepek és szabályok vannak, mi a játék célja. Hol van a játéktér határa
Ahhoz, hogy a karmesterjáték programban a résztvevők biztonságban érezzék magukat és fel tudjanak oldódni, be tudjanak kapcsolódni, fontos, hogy átlássák, hogy mennyi idejük van és mi fog történni.
Szabályok, amelyek implicit formában megjelentek:
- figyelj!
- ne zavarj másokat!
- tartsd tiszteletben a társad!
- ha szeretnél, aktív szerepet vállalni, jelentkezz!
- mást ne ajánlj!
- minden szerepben 2-3 percig van a játékos. utána csere!
- hibázz szabadon!
Ez a játék hasonlít a társasjátékokhoz abból a szempontból is, hogy gyakorlást, elmélyülést igényel. Kezdetben a durva koordináció, a játék megértése a fontos. Aztán a felgyűlt tapasztalatok rendszerezése mellett egyre otthonosabbak lesznek a szerephez tartozó viselkedési formák és végül a cselekvés eljut a kreatív, alkotói szintre.
Ha egy adott zenei komplexitást már rutinszerűen tudja alkalmazni az adott csoport, érdemes a komplexitást növelni (komplexitás: egyszerre hány különböző feladatot kell végrehajtani)
A különböző szerepek eltérő stratégiákat, készségeket igényelnek a játékostól. Egy alkalom 10-15 váltásra (kör) ad lehetőséget a játékidőn belül. Körök vannak, egy-egy szereplő az adott helyzetben adott ideig (2-3 perc) van. Utána szerepcsere/szerepváltás, Új jkör következik. Egy-egy kör játékszabályát több dimenzióban lehet módosítani:
- szerepek (zenész, karmester, közönség)
- az egyes szerepeket egyidejűleg játszók száma (pl. trió zenekar, 2 karmester, nagyközönség)
- a játékidő
- a zenei elemekre vonatkozó szabályok (tempó, hangerő, hangszín, ritmus,
- zenekari felállásokra (szólamok, szólisták stb….)
- formai szerkezeti elemekre (pl. rondó forma)
- szekvenciákra (pl.hangos, halk, hangos rész)
- stb
Fontos módszertani szempont, hogy a Karmesterjáték végeredménye (zene) objektíven nem mérhető. Nincs győztes vagy vesztes. A jutalom/az elérhető nyeremény az a szubjektív a jó érzés, amit az alkotás, a kísérletezés és a közösségi együttlét minősége kivált a résztvevőkből. Ez a társasjátékoknál szokatlan helyzet, hiszen legtöbb esetben győzni kell. Ennek az újszerű társasjátéknak tanulása, a gyakorlása sok idő, hiszen az iskolában és a társas játékokban is gyakran a sorrendet, győztest/vesztest megmutató játékok a szokásosak, ahol a jó érzés forrása a győzelem vagy a vereség elkerülése.
Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai alapján a Karmesterjáték élménypedagógiai programként szépen illeszkedik a pedagógiai prevenciós élmény programokba. A program szerkezete biztonságos és támogató keretet ad a kísérletezésre:
- új szerepek
- új nézőpontok
- új kommunikációs csatornák
- új viselkedési mintázatok
- döntési lehetőségek
- felelősségvállalás
- kockázatvállalás
- tanulás
Bár a karmesterjáték során a nem verbális (zenei és gesztus) kommunikációra helyeződik a hangsúly. A játék során tapasztaltak transzferhatásai a hétköznapi kommunikációs helyzetekbe is kicsatornázhatók, ha a résztvevő pedagógusok és a közösségben dolgozó közösségszervező és segítő szakemberek nyitottak erre vagy szakmailag fel vannak készítve. Például a karmesterjáték után lehet a csoporttal játékosan kísérletezni azzal, hogy hogyan tudnak a egymással eltérő hangszíneket megütni, milyen hatást váltanak ki ezek a hangszínek, hangmagasságok? Vagy gyakorolhatják a történetmesélést, párbeszédet, a hallgatást, az utánzást, a minta követést vagy a mintától eltérést, ráhangolódás és az elhangolódást, kapcsolódás, elválást… stb. Ehhez nem szükséges komoly hangszerpark. Hétköznapi hangkeltő eszközök, testdobolás, testhangok használata mellett is tovább játszható a karmesterjáték.
Kovács Petra
